A tizenegyedik osztályt taposó nagyfiam tanárának egy szösszenete a mai szülői értekezleten:
- Több szülő jelezte, hogy nem tudják állni az osztálykirándulás költségeit, így arra gondoltam, pattanjunk fel mindennyian egy-egy kerékpárra és bicajozzunk ki az egyik közeli faluba, aztán ott eljátszunk, beszélgetünk, szórakoznak a fiatalalok. De mikor megemlítettem az osztálynak az ötletet, mindegyik csak húzta a szája szélét, hogy ő aztán nem ül fel a biciklire. Ahogy így elnézem őket, szerintem az lesz a legjobb, ha egy napra beülünk a facebook elé, megosztunk szép képeket Magyarország tájairól, aztán majd lájkoljuk, amelyik tetszik.
Holnap! Én is reménykedem... Nem lehetnek ennyire élhetetlenek. :-)
Beszélni kéne velük. A ... szülőknek?:-))
:) Nem könnyű azoknak, akik a tananyagon kívül mást is akarnak adni a diákoknak. Ehhez általában kevés EGY tanár, legalább egy tantestület kell :)
rsz: Szerinted sok szülőt érdekel, mit csinál a gyermeke akár az iskolában, akár azon kívül? Ledöbbentem nem csak az osztály, de a többi osztály tanulmányi átlagán is. Hazafelé tettem fel a kérdést: Mit szeretnének ezek a gyerekek az életben? Mit akarnak elérni?
Ha a statisztikákat veszem alapul, úgy tűnik: semmit.
Szerencsés vagyok, mindegyik gyerekem jól tanul. Tudják, miért teszik.
anyuss: Tegnap nagyon kiakadtam, mennyire érdektelen a gyerekek többsége, ha igényességről, szépről, általában bármilyen pluszról van szó... Nem jól van ez így.
Van egy barátném, aki osztályfőnök volt nemrég, érettségiig vitte gyerekeket. Rengeteget kirándult a diákjaival, vagy pl. kimentek halottak napja előtt a temetőbe és rendbe tettek elárvult sírokat. Ha szünet volt az órák között rögtön előkaptak egy gitárt, és nótázott az egész osztály. Karácsonykor meg elmentek kántálni a barátnémhoz. Ugye hihetetlen, hogy még létezik ilyesmi? Igaz, hogy mindez Erdélyben történt. (pedig ott is van facebook)
pipulka: Ha Erdélyben, akkor nem meglepő... Sőt szerintem itthon is akad egy-két hely, ahol... :-)
Főleg talán vidéki kisebb helyeken. Legalábbis én ezt tapasztalom. Nálunk itt falun valahogy még a gyerekek is gyerekebbek, mint nagyvárosban.
De azért van remény, főleg ha még kisebb korukban sikerül őket megnyerni.
Pl. vittem egy városi általános iskolás osztályt itt nálunk kirándulni. El voltam hűlve, mert szinte sírtak és könyörögtek nekem, hogy ne menjünk az erdőbe a kullancsok miatt. Valóban féltek, mert a sok hülye reklám- és már bocsánat-, a sok hülye szülő telenyomta a kis fejüket.
Aztán nagy nehezen mégis elindultunk, mutogattam nekik dolgokat, meg játékosan magyaráztam nekik, megkacagtattam őket, s mire véget ért a túra, akkor meg azért sírtak, hogy máris vége???
Talán a ti osztályfőnökötöknek is valahogy bele kéne vágni, hátha megjön közben a gyerekek kedve. Sok múlik a tálaláson ám.
pipulka: Hát nem tudom, hogy egy osztályfőnök mire képes 17 éves kamaszokat illetően... Kisebbekkel azért más ám. :-)
Azért még van rá esély, hogy valahová elmenjenek. Ki tudja? :-)
Reménykedjünk! :-)
Zé - a másik felem
Édus (21)
Rachel (18)
Mathew (17)
Milla (15)
Pet(rus) (13)
Fixi (11)
Ők mind hozzám közel...
:) Milyen rugalmas tanár...
A viccet félretéve tényleg "mindent visz" a FB. Azért én még reménykedem, hogy előbb- utóbb kiegyensúlyozódik ez a dolog.