2012. január 23.
Olykor legszívesebben eltűnnék Zé karjaiban. Mozdulatlan csendben feküdnék. Hogy ne kelljen tudnom semmiről, hogy ne fájjon, ne emésszen semmi, csak annyit érezzek, soha el nem múló biztonságban vesz körül.
Eddig 5 komment érkezett
-
1. agyrágóbogár
2012. 01. 24. 1:06 -
2. reszegszamar
2012. 01. 24. 12:19Én inkább az öröm jelét javasolnám, íme, :-)) Az az indokolt, amikor van mód két ölelő kar közé bújni, oltalmat keresve.
-
3. Holnap
2012. 01. 24. 18:44Remélem, olykor élsz ezzel a lehetőséggel.
-
4. chanson
2012. 01. 24. 18:56bogár: Hát nem tudom. :-)))
rsz: Igen, az ember ilyenkor ebbe nem is gondol bele... pedig mennyire igazad van. :-)
Holnap: Persze, hogy élek vele, ha tehetem.... :-)
-
5. kékleány
2012. 01. 24. 23:53Igen, a biztonság, amire mind vágyunk.
Mondj valamit!
Ha van felhasználóneved a Freeblogon, itt bejelentkezhetsz.Inkább olvasgat
RetropolArchívum
Jelen2012. február
2012. január
2011. december
2011. november
2011. október
2011. szeptember
2011. augusztus
2011. július
2011. február
2010. július
2010. június
2010. május
2010. április
2010. március
2010. február
2010. január
2009. december
2009. november
2009. október
2009. szeptember
2009. augusztus
2009. július
2009. június
2009. május
2009. április
2009. január
2006. február
Az összes »
Főhőseim
Zé - a másik felem
Édus (21)
Rachel (18)
Mathew (17)
Milla (15)
Pet(rus) (13)
Fixi (11)
Ők mind hozzám közel...
hogyan kell jelölni a sóhajtást? :)