Ma megcsapott az utcán az akác enyhén émelyítő mézes illata. Felnéztem...
Már nyílik az akác? Hol voltam eddig? Hol voltam napokig? Miért erre megyek? Miért ülök órákig egy-egy útba eső padon nézve magam elé a semmibe? Egyáltalán milyen nap van?
Elsuhantak a napok mindent felemésztő üres létezésben.