- Tényleg úgy gondolod, hogy csak a halál választ el minket egymástól?
- Igen. De azért, ha el akarsz menni mindenképp, akkor elengednélek.
- Akkor most felállhatok innen és elmehetek?
- Nem.
- De hát miért? Most mondtad...
- Azért mert szeretlek.
- Tudok olyat tenni, hogy nem akarsz többé velem találkozni?
- Nem, nem tudsz. De miért kérdezel ilyet?
- Mert már képtelen vagyok tovább így élni. Hát nem látod rajtam, hogy mi lett belőlem?
- De látom, hogy nagyon ki vagy borulva és megértelek.
- Fogadjunk! Ma este olyat teszek, hogy nem akarsz többé látni engem. Mersz fogadni?
- Persze. De nem tudsz olyat tenni...

Olyat tettem... Legalábbis azt hittem. Mert azt gondoltam, ha kiáltok mások felé, az feloldozza a bennem lévő fájdalmat és az eltűnik örökre. Nem így történt.