« Örvény   Ballagás »
2010. április 29.

Ma olyan napom volt, ami nem csak nehéz és hosszú, de felettébb elgondolkodtató is volt. A legnagyobb lányomról nem is gondoltam, hogy ennyire tud aggódni értem. Furcsa érzés volt megélni ezt, hisz annyi konfliktuson vagyunk már túl. Gábornak, Szilviának és Juditnak pedig köszönet, hogy velem voltak a távolból is... Nagyon sokat jelentett számomra, hogy vannak, akik igazán aggódnak értem.

Eddig 1 komment érkezett

  • 1.  Zoli
    2010. 04. 29. 22:43

    Judit! Többen aggódnak ÉRTED mint TE azt hiszed!!!!!!! Nem foglak keresni addig amíg nem jelentkezel! Írj! Sokszor eszembe jutsz, de mit kezdjek veled ha állandóan el tűnsz. LEGYEN végre önbizalmad, értékes ember és vonzó NŐ VAGY!

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved a Freeblogon, itt bejelentkezhetsz.






chanson
1 komment