« Monyó és a csoki   Bárányfelhős »
2009. november 24. 21:24

Az ember csak rohanna, futna előre, hogy maga mögött hagyja a múltat és felejtsen. Aztán rá kell döbbennie, lépni is alig van ereje.

Eddig 1 komment érkezett

  • 1.  stali
    2009. 12. 08. 12:32

    Tudod, a múltunk is a miénk, az is mi vagyunk.
    Ha megtanulunk együttélni az emlékével, ha megtaláljuk a helyét a polcon, ahová való, mint MÚLT, nem lesz kényszer bennünk az elfutásra. Magunk elől amúgy sem lehet.
    A tanulságaival meg majdcsak kezdünk valamit.

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






chanson