- Chanson, csokit akarok! Menj és vegyél nekem csokit!
- Én veszek, de gyere el érte! - poénkodtunk azon a hülye csokin, mégis a boltban első dolgom volt, hogy vegyek egy táblával és feladjam postán.
Monyó ma is hiányolta a csokiját, de én akkor már mosolyogtam, mert tudtam, hogy hamarosan teljesül a kívánsága, s a postagalamb kézbesítő képében átnyújt neki egy tábla fehér csokit.
Hm! És tényleg megtette! Csak lestem, amikor banya kopogott az ajtónkon. Levél, elsőbbségi... dobtam egy hátast, meg egy féltábla fehér Bocit... Köszi Chanson!