- Drágám - szól bele a telefonba.
De az ő "drágá"-ja már nem én vagyok, hanem az a "sajnálatraméltó", önmagát intelligensnek tartó, mindenre elszánt nő a "jóindulatával", akivel együtt töltötte a tegnap estéjét is. Az a nő, aki sosem mond le Medvéről és  főleg nem a pénzéről. Már jó előre bebiztosította a helyét az édesanyja segítségével,  Medve pedig nem tehet mást, mint meghajol az akaratuk előtt, mert neki is így a legkényelmesebb.
Kellene, hogy engem ez érdekeljen? Nem... Mégis őrülten fáj.