Még arra sem volt idő, hogy magamban szívhassam Medve illatát, már indulnia kellett. Én pedig, mint már annyiszor, magamba feledkezve néztem az autója után. Lassan úgy érzem magam, mint egy skizofrén, akinek van ugyan egy élete, de van egy másik is, ami csak a övé, közben mindkettőben egyre magányosabbnak és elhagyatottabbnak érzem magam.