Újra itt vagyok a semmi közepén, s nem tudom, mit adok enni a gyerekeimnek hétvégén. Miből teremtsem elő a pénzt, amit kerestem volna. Amiből kifizethettem volna mindazt, ami a létfenntartásunkhoz szükséges. Ami megoldást jelentett volna egy időre. Mert a pénz, akkor is pénz, ha azért egy számodra teljesen idegen közegben ismeretlenekkel kellene közvetlenül, mosolyogva beszélgetned, miközben kiszolgálod őket, majd végigköhögöd az estéidet a tüdődben lerakódott nikotintól, miközben azon elmélkedsz, vajon másnap ki és mivel ejt pofára az éjszakások közül, hogy megint csak a fizetésed töredékét kapd kézhez... S most? Most hogyan tovább? Nem tudom, hogyan teremtsem elő a semmiből azt az ötvenezer forintot, ami most megoldást jelentene.