- Mi baj? - kérdezte.
- Semmi, semmi baj nincs - válaszoltam, miközben nyeltem a könnyeimet, hogy legalább válaszolni tudjak. 
- Hallom a hangodon.
- Tényleg nincs semmi!
- Nyuszika, napok óta alig lehet belőled valamit kihúzni!
Én elmondtam napokkal ezelőtt. Elmondtam tegnap. Elmondtam ma. Mit mondhatnék? Panaszkodjak? Könyörögjek? Nem bánt semmi. Nincs semmi baj. Jól vagyok. Hosszú éveken keresztül azt tanultam, hogyan kell mosolyogni... Akkor is, ha úgy érzed, nincs kiút. Félve, rettegve a holnaptól. Csendben, hangtalanul, hogy meg ne bántsd a másikat a saját fájdalmaddal. Mosolyogni kell. A könnyeiden keresztül is. Mindig. Hát én próbálok mosolyogni.