Mert még mindig elveszek, miközben magamban szívom az illatát. Elveszek az érintésében, az ölelésében. Elveszek a sóhajaiban, szavaiban. Elveszek a lélegzetében, a szuszogásában, miközben a melleim közé fúrja a fejét.
Aztán pár óra múlva teljesen másképp veszek el, mikor beül az autójába, elsuhan és én úgy érzem, mintha csak álmodtam volna azt, mikor még itt volt, a kezeimmel kapnék utána, de sosem érem már el, hiába szeretném... hiába szeretném oly nagyon azt, ami régen volt.