2009. szeptember 24.

Ülök az államkincstárnál. Megszólal a velem szemben ülő telefonja. Felveszi, majd hevesen magyarázni kezd, hol találja a másik helyileg az intézményt, ahová szeretne eljutni. Közben hol a térdére, hol maga elé az asztalra vonalakat húz a mutatóujjával, ezzel is magyarázva az útvonalat, mintha a másik látna ebből valamit is. Egyre erősebben gesztikulál, majd nagyot sóhajtva hirtelen leteszi a telefont. Csak sejteni vélem, megértették a rajzot...

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved a Freeblogon, itt bejelentkezhetsz.






chanson