Tényleg az utolsó // Chanson

2009. szeptember 17.

Azért az még sem hagyható ki a Black Jack kapcsán, ahogy az első munkanapomon bejött az önmagát felettébb macsónak képzelő, kétgyermekes nős családapuka, s közölte velem, hogy ő imádja az ilyen molett, nagymellű nőket, mint én vagyok és első látásra belém szeretett. Kérdi, mikor randevúzunk, gyorsan rávágom, ha rajtam múlik, akkor soha. Úgy látszik, egy percig nem vesz komolyan, mert másnap újra próbálkozik bizalmasan a közelembe férkőzve:
- Randizunk ma?
- Nem.
- Valamikor később?
- Nem.
- Soha?
- Soha.
- Hát nagyot csalódtam benned - húzza fel az orrát, majd mímelt sértődöttséggel távozik a helyiségből, hogy aztán este a feleségével térjen vissza iszogatni, a barátai körében.

Eddig 5 komment érkezett

1. én
2009. 09. 18. 19:59
a férfiaknak elég, ha nagy a melled :)
már arra is rákattannak

(azért ettől még jól szájba kellett volna verni azt a gyökeret, aki így rádripakodott)
2. chanson
2009. 09. 18. 20:23
te: Megérdemelte volna... hányok az ilyen alakoktól.
3. vénember
2009. 09. 19. 7:50
Akkor meg minek büszkélkedsz vele? Te nagymellű!
4. chanson
2009. 09. 19. 9:29
vén: Ez nem büszkeség kérdése. Tudod, ezt egy nő magával hordja mindig... De hogy büszkeségből tenné? Erről eddig nem tudtam... Én mindig utáltam, hogy ekkorák.:-)))
5. én
2009. 09. 20. 17:38
bolond vagy, örülj neki, hogy akkorák, amekkorák :-)

(az enyémek sem kicsik, sajnos-szerencsére; ezért sem tudok sportolni)