2009. szeptember 17.

Egyébként meg lehet, hogy nem megyek én többé a Black Jacknek még a környékére sem.
Ma én kerültem kellemetlen helyzetbe az egyik vendég előtt az éjszakás miatt. A végén már majdnem úgy jött ki, mintha én nyúltam volna le az éjszakában nyert pénzét. Ráadásul a vitának a főnököm is tanúja volt. S bár a végén kiderült, nem én vagyok a ludas, akkorra már sírni tudtam volna a dühtől. A történet még tetőzött azzal, hogy - míg eddig mindig rendben volt a forgalom utáni stand és hiánytalanul adtam át mindent -  ma a fenti incidens miatt nem tudtam időre elvégezni, ezért besegített a másik éjszakás, s így érdekes módon se a kassza, se a stand nem stimmelt... Hiába magyaráztam, hogy már az ő bevételéhez van felírva, amit hozzám hiánynak írtunk, azt mondta, ezzel ő már nem tud mit kezdeni. Magyarul ma feleannyi bérért dolgoztam tizennégy órát a tizenkettő helyett... és akkor még búcsúzóul kedvesen közölte velem, mosolyogjak többet a vendégre... Hát nem tudok ilyenkor mosolyogni... nem csak a vendégre, senkire sem... Hjaa, és akkor azt meg sem említettem, hogy a pár napja bevitt teásdobozomból eltűntek a filterek. Valószínűleg észrevétlen szublimálódtak a légben... Mert egy nap alatt, mégsem ihattam meg húsz filternyi teát, de hát más sem vitte el őket... Talán ez bosszantott fel leginkább. Dühös vagyok. Pff...

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved a Freeblogon, itt bejelentkezhetsz.






chanson