2009. szeptember 15.

A vasárnap este történtek után nagyon vártam egész nap, még tegnap este is, hogy Medve felhívjon. Aztán arra gondoltam, jobb is ez így, hogy nem keres. Ma reggel mégis csörgött a telefon. Meglepődtem, mert már azt hittem, hogy jobb esetben napokig, rosszabb esetben hetekig nem jelentkezik.
Azért jól esett, mikor megkérdezte, hogy vagyok. Csak közben azt a kimért, tárgyilagos hangot ne kellett volna hallanom, amin szólt hozzám. Amitől mindig úgy érzem, megfagy körülöttem a levegő, s szólni sem merek...

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved a Freeblogon, itt bejelentkezhetsz.






chanson