Az jó, hogy mára már jobban vagyok (a tegnapi magamra erőltetett kényszerpihenő után)... A nem jó, hogy ilyenkor úgy érzem, hogy az egy "elvesztegetett" nap helyett, legalább tízet kell bepótolnom. Eszembe jut egy csomó dolog, ami nem az egy nap alatt, hanem hetek alatt maradt el. S azokat most és azonnal, amilyen gyorsan csak tudom be akarom pótolni...
Azért az jól esett, hogy Gabi barátnőm délelőtt hívott, hogy átugrik egy kicsit estefelé, hogy meglessen. S még valaki telefonált, amin viszont nagyon meglepődtem, mert nagyon rég keresett már. Csak érdeklődött, hogy vagyok... Azért a végén csak megkérdezte, Medvével együtt vagyunk-e még... Igen, Medvével együtt vagyunk. Együtt. A reakcióját nem láthattam, de megérzésem szerint egy fanyar félmosoly megjelenhetett az arcán.