« Újra   Jelenlegi helyzetben »
2009. augusztus 31.

Látták rajtam a kicsik, hogy nem vagyok valami jól, s még a beszéd is nehezemre esik. Nem kérdeztek. Miután hazaértünk az évnyitóról, szinte parancsolva kértek:
- Feküdj le, inkább megcsináljuk, amit kell! Csak nagyobb baj ne legyen!
Legkisebb odahozta az ágyamba a könyveit, a másik egy rajztáblát, hamadik tollat... Én csak ragasztottam a vignettákat, írogattam a neveket. Mikor végeztünk, nem kellett szólni, könyörögni... Mindannyian, szinte hang nélkül mentek aludni.

Eddig 3 komment érkezett

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved a Freeblogon, itt bejelentkezhetsz.






chanson
3 komment