« Medvehozta eső   Szeretnél? »
2009. augusztus 30. 22:12

Örültem, mikor tavaly hazajött a legidősebb lányom anyukáméktól. Igazán fel sem fogtam, mikor megint elköltözött. Most itt ülök és azon tűnődöm, mennyire üresnek tűnik a lakás, hogy az eggyel kisebb visszament a kollégiumba. Pedig ő majd jön haza... nemsokára. S mennyire üresnek fog tűnni pár nap múlva, ha a többieknek is kezdődik az iskola.
Talán könnyebb lenne ez az egész, ha én is elindulhatnék minden reggel... munkába, dolgozni, pénzt keresni.Gyűlölöm ezt a tehetetlenséget, ami napról napra egyre inkább aláássa az ember önbecsülését.

Eddig 2 komment érkezett

  • 1.  Meggi
    2009. 08. 31. 8:37

    Na igen...:( a maradék bizalmat is eltűnteti...

  • 2.  Kata
    2009. 08. 31. 21:44

    Csak az a baj, hogy a munkahelyen is ép eléggé alá tudják ásni az ember önbecsülését... de legalább kapsz fizetést!

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak, így ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne keseredj el, a blog gazdájának előbb jóvá kell hagynia.





chanson
2 komment