« Nem jó   Mosoly »
2009. augusztus 18. 9:23

Azért az jól esett, hogy mikor tegnap hajnalban hazaért, rögtön felhívott, ha nem is a legjobb hírekkel. Az is jól esett, hogy úgy tette le a telefont:
- Kicsim, nagyon szeretlek.
Az mégis iszonyatosan rosszul esik, hogy azóta szinte alig keres, ha valahol értem is őt. Feszült és ideges.
Tegnap estefelé azzal búcsúzott:
- Akárhogy is, de megoldom, hogy elmenjek hozzád. Ha másképp nem, vonattal...
Én pedig tudom, hogy az "akárhogy is" azt jelenti, nem fog most jönni.
Miért van az, hogy mikor megváltozik bennünk valami jó irányban, mindig történik valami?

Eddig 4 komment érkezett

  • 1.  stali
    2009. 08. 18. 9:46

    Csak akkor és az történik, amit észreveszünk.
    Meg, ha nagyon figyeljük. Éppen AZT.

  • 2.  vénember
    2009. 08. 18. 11:07

    Te még mindig itt tartasz?
    Felejtsd el, vagy bosszúból menj hozzá feleségül!
    Legalább lesz egy jó anyósod.

  • 3.  stali
    2009. 08. 18. 11:15

    Vén, micsoda hülye ötlet. Szerelmet házassággal tönkretenni?

  • 4.  chanson
    2009. 08. 18. 11:28

    stali: Távházasság... lenne benne fantázia.:-)

    vén: Te akkor is humorkodsz, amikor nem kéne. Olyan vagy... pont olyan...

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.

Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak, így ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne keseredj el, a blog gazdájának előbb jóvá kell hagynia.





chanson
4 komment