2009. augusztus 7.

Hallgatom a kicsiket a telefonon keresztül. Viháncolnak, nevetgélnek. Jönnének is, maradnának is. Nem is tudok mit mondani nekik... Nem akarom, hogy érezzék a hangomon, nem vagyok jókedvű. Hiányoznak, annyira hiányoznak. De talán mégis jobb, hogy nem látnak most így. Bár nagyon hiányzik, hogy átöleljenek és én is őket.

Még nincsenek kommentek.

Mondj valamit!

Ha van felhasználóneved a Freeblogon, itt bejelentkezhetsz.






chanson