Medve éjjel elmondta, mennyire szeret és nem akar elveszíteni. Éjjel elmondtam, mennyire szeretem és nem akarom elveszíteni.
Ma délután keresett, majd valami miatt kiabálni kezdett a telefonba. Belém hasított a félelem... Újra. Láttam a szemeit, éreztem a kezének szorítását. Mint azon a napon... Miközben arra vágytam, hogy megnyugtasson és átöleljen, hogy ne kelljen félnem.
Nem rég felhívtam... Elköszöntem, mint aki jó éjt kíván. Soha többé nem beszélek vele. Soha. Hetek óta küzdök... próbálok fenn maradni. Szalmaszálba kapaszkodom, ami talán csak illúzió. Észrevétlen az életem is azzá válik, vagy még inkább egy tudathasadásos álommá, amiből képtelen vagyok felébredni.