Láblógatva ültem a parton belefeledkezve a tó ringatózásába. Hallgattam kövekhez csapódó hullámok verődését, a felettem elsuhanó sirályok vijjogását... Néztem a távoli vitorlásokat, ahogy lágyan szelik a vízet.
És akkor egyszer csak ott volt... teljes valóságában. Már nem is számítottam rá. Nem gondoltam, hogy miattam odajön.
S csak most elevenednek fel erőnek erejével bennem a pillanatok. Emlékszem az apró harapásokra, ahogy az ujjaival végigsimította az orrom, mikor az ajka lágyan az enyémhez ért... Emlékszem a szavakra, amik hozzám szóltak. Mindenre emlékszem.