Pár hete egyik barátom javaslatára regisztráltam egy amatőr képzőművészeti portálra. Ennyit mondott:
- Írj, mert az neked való!
Én írnék, de még nem megy. Pedig már egy adott fotó kapcsán fel is kértek egy történet megírására. Erre mit teszek? Megálmodom a történetet, elmosolyodom. Napokig tartogatom magamban és azon agyalok, mikor megy ki a fejemből. Örül a szívem, mikor a barátom meghív magához, hisz már ezer éve láttuk egymást. Motoszkál bennem a gondolat, hogy valamikor találkozhatom az adott portálon publikáló emberekkel is, s ez milyen nagyszerű, hisz új embereket ismerhetek meg. És akkor elkap valami, amitől magam is megijedek. Megengedhetem én ezt magamnak? Hisz évek óta, folyamatosan zárom el magam a világ elől... És miért? Miért? S mikor rájövök a válaszra, sírni szeretnék...