Lényegesen könnyebbek a mindennapok, hogy a kicsik anyukáméknál nyaralnak, miközben én ügyintézek, rohangálok a dolgaink után, vagy egyszerűen csak az álláshirdetéseket bújom, miközben azt számolgatom, mi az, amit még be tudok fizetni ide-oda, hogy ne halmozódjanak fel a tartozásaink. Nem kell ugranom hozzájuk, pakolászni, takarítani... Nem kell tanácsot osztani, igazságot tenni, vagy egyszerűen csak nevelni. Reggelente belenézek a tükörbe, pihentebb az arcom, eltűntek a szemem alól a ráncaim... Mégis. Őrülten hiányoznak... El sem tudom képzelni, mi lenne velem nélkülük.