Vége.
Hazudnék, ha azt írnám, nem fáj.
De, őrülten fáj.
Kérdezhetnél.
Igen...
Gondolkodtam azon, hogy viselkedett.
Tisztában vagyok vele, mennyit bántott.
Sok mindent tudok, látok és elsősorban érzek.
Más dolgokat is.
Jót és rosszat egyaránt.
Amit vele éltem meg.
Mert szerettem.
Szeretem.
S most joggal mondhatod, mazochista vagyok.
De tudd, nem a végletekig.
Volt ilyen nekem is. Túl lehet lépni, de elfelejteni soha.
Doris: Ezt már most is érzem... pontosabban, hogy elfelejteni nem... nagyon nehéz, nagyon.
Igen. Épp úgy, mint vele maradni...