Elgondolkodtatott // Chanson

« Medve talán utoljára Újra egy nap itt (nyolcéves fiam fotója) »

2009. június 17.

Vannak karmikus kapcsolatok, amelyekben a sors olyanokat köt össze, akiknek más a vérmérsékletük, a természetük, sőt lelki fejlettségük színvonala is. De valahol a mélyben, a zavaros, boldogtalan felszín alatt valami titkos egységtudat, szeretet, vagy összetartozás érzés mégis működik! Ezt vétek megbontani! (...)
Ezt az összetartozást nem az dönti el, hogy miféle veszedelmes drámákat élnek át, nem is a templomi örök hűség Isten előtt - hanem az, hogy minden viszály ellenére a fejlettebb, érzékenyebb lélek felemeli-e boldogtalan, elvadult társát, avagy az húzza le őt a saját poklának színvonalára.
Ha utóbbi: azonnal válni kell.
Ha az előbbi: maradni, s vállalni minden keserves áldozatot.
Ez az ÉN morálja.
Semmi köze félelemhez, brutalitáshoz, bármiféle társadalmi vagy vallásos előíráshoz.
Minden út "erkölcsös", amelyik fölfelé vezet.
S "erkölcstelen", ha a mélységbe visz.

(Müller Péter)

Eddig 6 komment érkezett

1. junik
2009. 06. 18. 0:35
a szeretet a minden
és egyik sem minden
csak a semmi
2. chanson
2009. 06. 19. 12:35
junik: Én most olyan lebeségszerűt szeretnék a semmi közepén...
3. junik
2009. 06. 20. 1:54
Tudod, nagyon szar ez, rájönni, hogy bocs, de nem a másik, aki boldoggá tesz...

hihetetlen az egész...
olyan: nem evilági..
olyan: sosem vagyunk egy lelki szinten
mintha tanító-projectet csinálnánk...
de meddig van ehhez türelmünk?

lehet, hogy ez az egy, amit tanulni kéne?

nekem mindenképp :-(
4. junik
2009. 06. 20. 2:00
senkit nem emelhetünk fel, aki nem akarja.... szabad akarat vagy mi... értelmében...
5. chanson
2009. 06. 20. 3:09
junik: Szabad akarata van arra, amit tesz... végül is. Csak tudod, mi a szar? Te meg én szívjuk meg legjobban, ha belemegyünk. S senkit nem hibáztathatunk érte. A másikat sem... elvégre szabad akaratunkból tesszük, amit teszünk.
6. junik
2009. 06. 25. 3:42
22-es csapdája... no... valamit tenni kell...