Eltemettem magam // Chanson

2009. június 16.

Befizetetlen számlák, elmaradt befizetnivalók.
Egyik beteg, másik beteg, én szerencsére éppen csak.
Napokig tartó ügyintézések, kérvényezések.
Beszélgetés Medvével, másnap izomgörcs, kényszerpihenő.
Nagyfiam. Fejsérülés a skateparkban, sürgősségi osztály, órákig tartó izgalom.
Telefon Medvével, a szívem begörcsöl, napokig "meg akarok halni" állapot.
Volt férjem "finoman" megzsarol. Nem akar fizetni sem most, se máskor.
Lányom hív. Kísérlet nemi erőszakra, kórház, rendőrség, azonosítás.
Medve felháborodik valamin, telefon, én már csak hallgatom.
Levélben írok, elfáradtam, nem bírom.
Közben ballagás, tanévzárók.
Apukámék jelenlétét, mintha ködfelhőn keresztül érzékelném. De azért jó.
Másnap fiam eltűnik, hajnalba nyúló telefonhívások.
Úgy érzem, eddig bírtam, kiborulok.
A kérdéseimre pedig nincsenek válaszok.
Én pedig nem szólalok meg, mert már nem tudok.

Eddig 4 komment érkezett

1. Kata
2009. 06. 18. 8:47
Én sem "szólalok" meg, mert nem tudok...
Kívánom, hogy az Isten adjon Neked erőt ahhoz, hogy ezt a sok szörnyűséget túlélni tudd! Ölelés, ha csak virtuálisan is, de tudd: gondolatban sokszor Veled vagyok/leszek.
2. nefi
2009. 06. 18. 18:11
óbazmeg. :( ha tudok valamiben, küldj rám üzit.

most akadtam csak rád, nem nézegettem a freeblogos statomat, az új címedet meg nem írtad meg.
3. Paloma Negra
2009. 06. 18. 20:19
nagyon sok ez egy embernek, amikor a szavak is elfogynak,...csak azt ne
4. chanson
2009. 06. 19. 12:34
Kata: Köszönöm.

nefi: Még nem írtam meg., de most már tudod is:-)
Olvastalak, neked sem könnyű most...

Paloma: Nem is tudom, mi lenne jó most... De egyszer vége lesz valamiképp ennek az egésznek, ami történik most.