Pár napja // Chanson

2009. május 17. 22:02

Pár napja

Szinte minden nap megjelent a főiskola büféjében. Sokszor volt mogorva és kötekedő. Zavart a viselkedése. Később megtudtam, hogy súlyosan beteg. Nehezen kommunikált a külvilággal, nem tudott helyzeteket kezelni. A főiskolai tanulmányait mégis kiválóan végezte... Mi mégis csak így emlegettük egymás között: a "hülyelány". Sajnáltam őt és zavart, hogy nem érthetem, kedves voltam vele, ő pedig sokszor kedvtelenül válaszolt és csak nagy ritkán említett meg olyan dolgokat, amikről mások is mesélnek. Ettől még inkább zavarba jöttem és inkább hátat fordítottam.

Évek teltek el.
Utcai szórólapokkal teli a város egy fiatal lány képével. Sosem néztem meg figyelmesen a fotót. Sosem olvastam el az alatta lévő szöveget. Hagytam tovaszökni a gondolatot: bárcsak előkerülne.
Pár napja hallottam, hogy megtalálták. Megtalálták holtan. A várost átszelő kis folyóban. Senki nem tudja, hol volt hónapokon keresztül, senki nem tudja, miért kellett meghalnia, annak a lánynak, akiről a fentieken kívül semmit sem tudtam, mert sosem volt időm arra, hogy jobban odafigyeljek rá a munkám közben.

Eddig 5 komment érkezett

1. minimano75
2009. 05. 18. 11:18
Nem tudtam, hogy az illető beteg volt, csak a képét láttam, azon nagyon-nagyon-nagyon fiatal volt. Gyönyörű fekete haja csillogott és kifejező szeme a képen is szomorú volt. Szerettem volna, ha csak elszaladt volna otthonról...kár, hogy az élet elől szaladt el.. vagy az élet szaladt el előle.. sajnálom.
2. vénember
2009. 05. 18. 14:37
Aztán az embert csak furdallja a lelkiismeret. Miért így neveztük, miért nem néztem meg a képet? stb. Persze ez már nem segít ilyenkor.
Ő elment. Mindig a saját útját járta...
3. Paloma Negra
2009. 05. 19. 20:17
Milyen szép neve volt...
4. Meggi
2009. 05. 20. 20:03
Jézusom....:(
5. Kata
2009. 05. 21. 20:15
Óóóó....