Látni szerette volna, de talán már  sosem küldhetem el neki...
Ő készítette. Én csak csodálom érte. Soha nem merném (mertem) elmondani neki, mennyire büszke vagyok rá, hogy ilyenekre képes.
Hallgatom őt, ahogy mindenről elfeledkezve mesél, hogyan fogja felépíteni. Aztán egyszer csak meglátom a stúdió falára erősítve. Szép. Szinte félve simítom végig az ujjaimmal... Lecsiszoltatta a tányér oldalát. Mert szóltam, talán úgy még szebb lenne. Elmosolyodom. Belesüppedek a kanapéba, ő pedig eltűnik pár pillanatra, hogy zenét varázsoljon...