Szinte nincs olyan alkalom, mikor el ne vinne oda... Nekem pedig olykor összeszorul a gyomrom, mikor látom magam előtt az ismerős utat és megkérdezem:
- Most hová megyünk?
- Csak megyünk.
- A ligetbe megyünk?
- Nem tudom. Ne kiváncsiskodj már annyit!
Én pedig már mielőtt kérdezem, tudom a választ, ami nem az, amit mond.
Néha elgondolkodom, miért nem szólok. Miért hallgatok, mikor leparkol a fák alatt az autójával, miért hagyom mindig, hogy kézen fogva magával vigyen a bokrok közé?
Talán a játék, ami izgat. Játék a veszéllyel. Figyelem őt. A mozdulatait, az arcát, a szemeit. Keres... Tudom, mit keres. Vagy inkább kit? Úgy érzem, mintha lelassulna az idő. A falevelek épp csak táncolnak a széllel, a napsugarak gyéren sütnek át a lombok között. Nem érezni az erdők tiszta illatát. Egyszer csak meglát két mókust az egyik fa ágán. Mutatja. Felsóhajtok. Időt nyertem. De mire? Közben érzem a bokrok mögül ránk szegeződő szempárokat. Egy, kettő, három... hat. Hatszor kettő... Várnak. Némelyikük körözni kezd a bokrok mögötti ösvényen. Mint a dögevő keselyűk a magasban, olyanok. A többi egy helyben áll, nem mozdul. Vajon számukra is hosszabbnak tűnnek a percek? Próbálok nem figyelni rájuk. A  mókusok a közvetlen közelünkben zörgetik az avart. Hálás vagyok az apró zajért, amit keltenek. Nem félnek, szinte kéznyújtásnyira vannak tőlünk. Egyikük villámgyorsasággal felkúszik egy ágra, majd megáll és leül. Mintha ő is várna valamire. Mindannyian várakozunk...
Azért sajnálom, hogy nincs nálam a gépem.
- Nem megyünk vissza a fényképezőgépért?
- Megőrültél? Ide nem hozzuk a gépet!
- Nyugi, nem téged szerettelek volna lefotózni.
- Nem azért mondtam. De addigra már nem lennének itt.
Rám néz, kapok egy apró mosolyt. Tényleg azt hiszi, nem tudom, mire vár? Közelebb húzódom hozzá, belefúrom a fejem a nyakába. Minden, ami vagyok, most őt érzékeli. Figyelek, mint a vad, aki veszélyt sejt. Hátrébb lépek, ösztönösen húzódom a fény felé. Egy kis idő múlva elindul, megfogja a kezem és elindulunk. Ő is érzi talán, amit én.
- Sajnálom... Én nem...
- Ne csináld nyúl, csak sétáltunk egyet! Mi ebben a rossz?