Sétálunk // Chanson

2009. április 25.

Sétálunk. Kéz a kézben. A legkisebbel. Néha megállunk. Ő türelmesen vár, míg fotózok valamit. Közben mesél, vagy kérdez valamiről. Még sosem bóklásztunk így kettesben, mindig voltak mások is velünk. Vagy tán nagyon rég. Mikor még nem kérdezett igazán semmiről. Csak én meséltem.
Most megyünk egymás mellett, miközben a szél felénk sodorja a kerítések mögött megbújó virágok eső utáni illatát és körbefon minket a tavasz.

Eddig 3 komment érkezett

1. Meggi
2009. 04. 26. 9:15
Én is szeretem nagyon az ilyet.. kár, hogy az esetek többségében anya szalad a fia után:)) Elveszik a varázs:)
2. minimano75
2009. 04. 26. 18:09
Ezdemilyenjó:))) Kb. egy hete éreztem meg én is ennek örömét, és elhatároztam, hogy lesz még ilyen...:)
3. chanson
2009. 04. 27. 11:30
Meggi, Minimanó: Még sosem éreztem ilyen fontosnak, hogy ezt időről időre minden gyerekemmel meg kell tennem... Mindig együtt megyünk mindenhová szinte, pedig kettesben is kell.