Sokáig adtam hangot a véleményemnek, mikor délutánonként a lányaim beültek a tévé elé, hogy a Szívek szállodája c. filmsorozat adott epizódját bámulhassák. Miután egyszer leültem közéjük, a megvilágosodás utat tört magának. Kevés film alatt lehet ilyen jóleső, mély álomba merülni.
A lányom kedvenc sorozata, de én még nem nézem... :)
Persze még bármi megtörténhet és semmi sem lehetetlen. :)
Kata: Nézni én sem tudnám...:-)
Jaja! Rosszul írtam! Én még nem ültem le mellé olyankor, amikor nézi: így a helyes! :)