Tegnap este, miközben beszélgettem Antoine-nal, egy fotó kapcsán megemlítette, hogy a barátnője vagyok. Pedig én sosem tartottam magam annak, mert az meg már milyen, mikor egy pasinak elmondod, hogy a megérzésed szerint nem mond igazat, erre ő felháborodik és fennhangon közli, ő pár éve megfogadta magának, hogy őszinte és egyenes lesz mindenkivel, így veled is. Ezek után újra, s újra rajta kapod egy-egy hazugságon, miközben ő meg van győződve arról, hogy nagyon ravasz, te pedig nagyon naiv vagy. Hallgatsz... Innentől kezdve játszol, nem vagy önmagad, csak a körülményekhez képest jól érzed magad egy szerepben, ami arról szól, hogy hülyébbnek látszol, mint ami vagy. Aztán szép lassan eltűnsz az életéből, mert még mindig te vagy az, aki nem akarod megbántani a másikat.
A férfiaknak egészen mást jelent a hazugság, mint nekünk nőknek.
Soha nem fogják megérteni, mi miért gondoljuk azt, amit... amikor nekik az nem is számít annak.
Azt hiszem a jó kapcsolat alapja, amikor meg tudom érteni a másikat annyira, hogy elfogadjam, nem engem akart bántani. Ő pedig megértse, hogy az én korlátaim nem ott vannak, ahol az övéi.
Nem lehet véletlen, hogy újra Rád találtam:)
Kellemes hangulat és zene.....:))
Baybee: Én szedtem ki...
Sokan vagyunk így... és nem tudom, mi vagyunk-e így jobbak... de hogy nekik a könnyebb, az biztos.
Nia: Van akit el tudsz így fogadni és van akit nem...
Jázmin: Köszi:-)
Én már pár napja rád találtam, és "beléd" olvastam...:-)
örülök a "találkozásnak"
Zé - a másik felem
Édus (21)
Rachel (18)
Mathew (17)
Milla (15)
Pet(rus) (13)
Fixi (11)
Ők mind hozzám közel...
Miért szedted ki a bejelentkezős linket? Utálom beírogatni ezeket a felesleges izéket. :OS
Mindegy.
Tk. csak azt akartam írni, hogy én is soxor éreztem, érzem, teszem ugyanezt. És nem csak pasikkal, hanem "barátokkal" is.